Nyitva tartás
kedd 9 – 13
szerda 9 – 17
csütörtök 9 – 13
Az épület felújításának folytatása miatt a könyvtár olvasóterme és a múzeumi terület azonos időben tart nyitva.
A múzeum látogatása esetén csoportoktól (5 főtől) előzetes bejelentkezést kérünk a
bibliotheca@bibliotheca.hucímre, két munkanappal a látogatás előtt.
Állami és egyházi ünnepeken, valamint július-augusztus hónapban zárva tartunk.
A könyvtár épületének felújítása 2015-ben kezdődött. Ennek első ütemében létesült a múzeumi tér, melyben állandó és időszaki kiállításokon keresztül tekinthetők meg a gyűjtemény legértékesebb darabjai, reprezentálva annak gazdagságát és az állomány sokféleségét.
Itt került elhelyezésre a Fugger-gyűjtemény és került kialakításra a Majer István kanonok különgyűjteményét bemutató, múzeumpedagógiai célokat is szolgáló terem.
kapcsolat
cím: 2500 Esztergom, Pázmány Péter u. 2.
telefon: +36 33 510 130
általános információ:
bibliotheca@bibliotheca.hu
Szalai Katalin könyvtárigazgató
szalai.katalin@bibliotheca.hu
Marton-Horváth Mária igazgatóhelyettes - tartósan távol
Nyári Julianna gazdasági vezető
nyari.julianna@bibliotheca.hu
Török Zsoltné Dobó Judit könyvtáros
dobo.judit@bibliotheca.hu
Tőzsérné Ócsai Eszter könyvtáros
ocsai.eszter@bibliotheca.hu
Papp Ildikó raktáros
papp.ildiko@bibliotheca.hu
Németh Boglárka digitalizáló, adatrögzítő munkatárs
nemeth.boglarka@bibliotheca.hu
Kőkúti László gondnok
kokuti.laszlo@bibliotheca.hu
Kántor Józsefné takarítónő
könyvtártörténet
Könyvtárunk múltja hosszú századokra tekint vissza, története szorosan összefonódik a káptalan és az érsekség történetével.
Az esztergomi egyház már a középkorban is egy meghatározott feladatokkal ellátott intézményegyüttest jelentett. A legfontosabb kötelezettsége a liturgikus cselekmények végzése volt. A világi hatalom az oktatást is az egyházra bízta, a székesegyházi iskola vezetése és a tanítás a káptalan feladatai közé tartozott. A 14. század végén önálló intézményként ugyan, de a székesegyházi iskolára alapozva csatolta a káptalanhoz Budai János (?-1427) barsi főesperes az általa alapított Collegium Christit, melynek önálló könyvtára volt. A Collegium anyagi segítséget nyújtott a tanulók külföldi egyetemi tanulmányaihoz.
Az intézményi tevékenységek ellátásához nélkülözhetetlenek voltak a könyvek. A középkori könyveknek nem maradt fenn jegyzéke, de az istentiszteleti cselekményekhez szükséges liturgikus művek az 1397-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint megfelelő számban álltak rendelkezésre. A székesegyház könyveit a használat helyén őrizték, így a liturgikus könyveket a sekrestyében. Ugyanitt kaptak helyet a szentszéki bíróságon használt kánonjogi szöveggyűjtemények is.
Az esztergomi egyház könyvállománya elsősorban ajándékozás révén, valamint az elhunyt káptalani tagok hagyatékából gyarapodott. A gyarapodás másik módja a másolás volt. A székesegyházi scriptoriumban másolt kéziratok közül maradt fenn egy olyan kötet (mai lelőhelye ÖNB Cod.1215.), amelynek bejegyzése szerint: másolását Esztergom várában 1394-ben fejezte be egy Temlinus nevű scriptor.
1543-ban az esztergomi vár török kézre kerülése miatt a káptalan tagjai néhány nélkülözhetetlen kódexszel és kevés nyomtatott könyvvel Nagyszombatba költöztek.
1543 és 1820 között az esztergomi érsek és a káptalan Nagyszombatban, illetve Pozsonyban tartózkodott. A nagyszombati egyházkormányzati központot Oláh Miklós (1493-1568) érsek kezdte kiépíteni. A halálakor, 1568. január 21-én felvett leltár szerint a székesegyház könyvtárában 44 könyv volt. A könyvtár gyarapításában a hagyatékozás az 1611-es nagyszombati zsinat után vált gyakorlattá. A zsinati határozat szerint ugyanis Forgách Ferenc (1560-1615) érsek "az egyházi javadalmazottak holta után maradt könyveket a főegyházi könyvtár részére megtartani parancsolta; mi végre könyvtárul és egyszersmind nyomdául szolgálandó házat vásárolt Nagyszombatban, melybe a kimult érsekek és káptalanbeliek könyvei behelyeztetvén a legújabb időkig őríztettek." (Ocsovszky Ferenc: Az esztergomi főegyház könyvtára. Religio, 1856. I. p. 3.)
A könyvtár jelentős fejlődésnek indult Lippay György (1600-1666), valamint Szelepcsényi György (1595-1685) érsekségének idején. Lippay György saját gyűjteményét gazdagítva 1642-43-ban megvásárolta a Fuggerek 1681 kötetes könyvtárát. Anton Fugger super ex librisével ellátott pergamenkötetek, főként latin, német és olasz nyelvű munkák a 16. század és a 17. század első feléből származnak. Szelepcsényi további vásárlásokkal gyarapította az állományt, mely az 1670-es években megközelítette a 3000 kötetet. Ekkor készült el a könyvtár ma ismert első betűrendes és tematikus katalógusa.
A 18. században az esztergomi káptalan továbbra is Nagyszombatban működött, de az érsekek gyakran tartózkodtak Pozsonyban, ahol Barkóczy Ferenc (1710-1765) külön érseki könyvtárat is alapított. Ezt a gyűjteményt fejlesztette tovább Batthyány József (1727-1799) bíboros, aki Pozsonyban új érseki palotát építtetett, és itt helyezte el könyvtárát, kéziratgyűjteményét. Az ő idejében készültek el a nagyszombati és a pozsonyi gyűjtemények új leltárkönyvei, mutatói. A kor nagy mecénásaihoz hasonlóan segítette a tudós kutatókat, rendelkezésükre bocsátotta gyűjteményeit. Szándéka volt a káptalani könyvtár nyilvánossá tétele is. Kiemelkedő jelentőségű kéziratgyűjteményének jó részét Bél Mátyás (1684-1749) történet- és földrajztudós vármegyeleírásai alkotják.
A török kiűzése után a kanonokok és az érsekség Esztergomba történő visszatérése 1820-ig váratott magára. Ekkor kezdődtek meg a nagyarányú építkezések, a főszékesegyház, a kanonoksor, a prímási palota, és a Főszékesegyházi Könyvtár, a Bibliotheca építése is. Rudnay Sándor (1760-1831) érsek 1821-ben már elrendelte a pozsonyi könyvtár hazaszállítását, és megalapítottak egy újabb káptalani könyvtárat is Esztergomban.
1853-ban Hild József tervei alapján elkészült a könyvtár mostani épülete. Gyakorlatilag három könyvtár állománya került itt elhelyezésre: az 1820-ban alapított káptalani könyvtár, az 1821-ben hazaszállított pozsonyi érseki könyvtár és az 1853-ban Esztergomba szállított nagyszombati káptalani könyvtár. Az egyesített könyvtár állományáról pontos adatokkal rendelkezünk. 1856-ban 54.816 nyomtatott műről és 1391 kéziratról számoltak be, 30 évvel később 63.740 dokumentum szerepel a statisztikában, kéziratokkal és aprónyomtatványokkal együtt. A három könyvtár állományát 1876-tól együttesen kezelték. A további gyarapodás is leginkább hagyatékokból történt. Simor János (1813-1891) önálló érseki könyvtárának megalapításáig (a prímások hagyatékát őrző mai Érseki Simor Könyvtár) az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár állományába kerültek az esztergomi érsekek könyvtárának kötetei, valamint a kanonoki könyvgyűjtemények. Kiemelkedik ezek közül Kopácsy József (1775-1847) esztergomi érsek 800 kötetes gyűjteménye, Knauz Nándor (1831-1898) kanonok középkori kéziratgyűjteménye, Majer István (1813-1893) kanonok művelődéstörténeti szempontból igen jelentős, 1200 kötetes vegyes gyűjteménye (tanügyi iratok, névtárak, prospektusok), Lepold Antal (1880-1971) kanonok metszetgyűjteménye.
A könyvtár vezetésének szakmai munkáját a 19. században jelentős egyházi, elsősorban tudós személyek végezték. Többek között Knauz Nándor, aki előbb vice bibliothecarius, később könyvtári prefektus volt. De meg kell említenünk a három könyvtár anyagának egyesítésén, újrakatalogizálásán fáradozó, az egységes szakrendszert kidolgozó Feichtinger János (1811-1889) nevét is. A legújabb korban néhány éven át könyvtári prefektusként dolgozott az azóta boldoggá avatott mártír püspök, Meszlényi Zoltán Lajos (1892-1951). A könyvtár történetének, állományának tudományos igényű 20. századi feltárását Kovách Zoltán (1930-1981) kezdte meg. Körmendy Kinga kutatásai új ismeretekkel bővítették az állomány történetéről szóló tudásunkat.
A könyvtár állománya mind tartalmi, mind nyelvi szempontból egyetemes gyűjtőkörűnek tekinthető, hiszen a teológiai, vallási tárgyú művek mellett a világi tudományok szinte minden ága képviselve van az egyes adományozók, hagyatékozók érdeklődésének megfelelően. A dokumentumtípusok sokfélesége figyelhető meg az állományban: táblanyomatot (Biblia Pauperum), számos kódexet, közel 300 ősnyomtatványt, antikvákat, metszeteket, térképeket, kéziratokat, apró- és kisnyomtatványokat, periodikákat őriz a könyvtár. Jelentős az egyházi névtárakat tartalmazó gyűjteményünk (esztergomi, más magyarországi, illetve külföldi egyházmegyék és rendi sematizmusok). A Collectanea különgyűjtemény főleg 18. és 19. századi aprónyomtatványokat és kisnyomtatványokat tartalmaz.
A gyűjtemény páratlan gazdagságára utalnak az RMK- és hungarika kötetek, a nyelvemléket őrző kódexek (Jordánszky-kódex, Nagyszombati-kódex), a Balassa-biblia (benne kézzel feljegyezve Balassi Bálint halálának körülményei), a lövöldi corvina, az óriásfólió méretű Bakócz-graduále és számos művelődéstörténeti ritkaság.
Az állomány feldolgozása az ALEPH integrált könyvtári rendszerrel történik, a már feldolgozott állományrészekről ennek segítségével tájékozódhatnak olvasóink. Könyvtárunk interaktív honlapján nemcsak hasznos információkkal kívánjuk segíteni olvasóinkat, kutatóinkat, hanem a mai kor eszközeivel a szélesebb érdeklődés számára tesszük közkinccsé digitalizált köteteinket, melyek reprezentálják a gyűjteményt, a magyar és az egyetemes katolikus kulturális örökséget.
az épület
Az érsekség hazatelepülése után Rudnay érsek a középkori és újabb könyvállományt ideiglenesen a ferencesek Szent Kereszt templomában helyezte el 1821-ben. A gyűjtemény eredetileg a Várhegyre tervezett épületkomplexum részeként működött volna. Mivel anyagi és statikai okokból ez meghiúsult, a Víziváros déli végén kapott végleges helyet. Mathes János korabeli térképe szerint a könyvtárat a középkori városfal mellett kialakított telektömb szélén helyezték el, részben egy feltöltött árok területén. Itt korábban Batthyány József (1776-1777) érsek sétateret alakított ki, 1829-ben pedig Rudnay házhelyekre osztotta fel. A saroktelket Beimel József nyomdász kapta meg, aki nem kezdett építkezésbe, ezért Kopácsy József érsek visszavette azt, és emeletes házat kezdett építeni a könyvtárnak, de 1847-ben bekövetkezett halála félbeszakította a munkálatokat. 1852-ben Scitovszky hercegprímás a telket átadta a főkáptalannak, hogy fejezzék be és tartsák fönn az épületet, amely 1853-ra épült fel, Hild József tervei szerint, korai eklektikus stílusban.
A maga korában az épület belső elrendezése egyedülállónak számított. Az építész a teremkönyvtár gondolatától eltávolodva, funkcionálisan elkülönülő helyiségekből álló könyvtárépületet tervezett. Itt került elhelyezésre gyakorlatilag 3 könyvtár állománya: az 1820-ban alapított káptalani könyvtár, az 1821-ben hazaszállított pozsonyi érseki könyvtár, és 1853-ban Esztergomba szállított nagyszombati káptalani könyvtár. Az épület homlokzatán Szent Jeromos szobra látható. A könyvtár II. világháború alatt, 1944-ben megrongálódott, és csak 1961-ben került sor helyreállítására. Műemléki védettséget élvez.
katalógusok
az Esztergomi Főegyházmegye Közös Könyvtári Katalógusa
a Könyvtárral kapcsolatos szakirodalom