A honlapunkon megjelenő képek mindegyike az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár tulajdonát képezi, azok engedély nélküli felhasználása, publikálása, közzététele vagy bármilyen kereskedelmi célú felhasználása tilos.
Ha hivatkozni szeretne dokumentumainkra, az egyes dokumentum nyitóoldali URL-jét használja.


Batthyány-gyűjtemény

Németújvári gróf Batthyány József

(Bécs, 1727. jan. 30. – Pozsony, 1799. okt. 23.)

   Batthyány Lajos nádor fia. A gimnáziumot Kőszegen, a teológiát Nagyszombatban végezte, Prileszky János jezsuita magánnövendéke volt. 1751. május 11-én mondta első miséjét. 1752. január 29-én esztergomi kanonok, barsi főesperes, rátóti prépost, 1755-ben pozsonyi prépost, Bécsben 1759. december 2-án Migazzi Kristóf szentelte erdélyi megyéspüspökké. 1760. február 10-én tartotta székfoglalóját, de Mária Terézia már május 22-én áthelyezte a kalocsai érsekségre, a pápa december 15-én erősítette meg.
Rendezte a kanonokok anyagi helyzetét, 1761-ben anyanyelvi és vallási szempont szerint összeíratta az egyházmegye lakosságát. 1763. május 16-án egyházlátogatást rendelt el, melyet ő maga is végzett. Nádudvaron új templomot és plébániát építtetett, befejezte a szeminárium építését, a piaristákat letelepítette, 1766-ban 30 nemes ifjú számára nevelőintézetet emeltetett, és azt a piaristákra bízta. 1768-ban nyomdát alapított, Bácson, Micskén templomot építtetett, segítette az árvízkárosultakat.
A székesegyházat olasz barokk stílusban díszítette, 1774-ben a kórusra 28 változatú orgonát szereltetett, melybe a régit beépíttette, és 5 harangot vásárolt. A telepítésekkel gyarapodott lakosság miatt új esperesi beosztást szervezett. Kalocsa városát mint székhelyét saját fennhatósága alá rendelte. Beleegyezését adta az új püspökségek alapításához.
1776. január 1-én esztergomi érsek. Székét június 1-én foglalta el, 1778. június 1-én bíboros. II. József rendeletei ellen beadványokkal tiltakozott. 1782 márciusában a többi püspökkel együtt Bécsbe ment, és ismételten tárgyalt VI. Piusszal, aki április 12-én adta át neki a bíborosi kalapot. II. Józseftől elfogadta az egyház közigazgatást irányító egyházbizottság elnökségét, de nem tudta megakadályozni a rendek további felszámolását. 1783-ban a generális szemináriumok szervezésekor mérsékletre intette a tiltakozó püspököket. 1790-ben az országgyűlésen köszöntötte II. Lipótot, akit november 12-én Pozsonyban megkoronáztak. Hátralévő évei a jozefinizmussal való küzdelem jegyében teltek. Székét halála után 10 évig nem töltötték be.
Elismert diplomáciai tevékenységet végzett a pápa és a Habsburg udvar között. A felekezetek és a magyar nyelv patrónusaként híres volt nagylelkű adományairól is.

Batthyány József könyv- és kéziratgyűjteménye

   Batthyány József minden hazánkra vonatkozó értékes kéziratot és könyvet gyűjtött és vásárolt. Jól példázzák ezt gyűjteményének legkorábbi darabjai. Francesco Todeschini-Piccolomini, a későbbi III. Pius pápa két Johannes Trösterhez (†1485) írt levelének korabeli másolatát tartalmazza az Ms. IV. 2 jelzetű vékony kódex. Tröster leveleiben tájékoztatta Todeschini-Piccolomini sienai érseket és bíborost az osztrák és magyar politikai eseményekről, ezekre válasz az 1475 elején írt két levél, melyben Todeschini IV. Sixtus Mátyás cseh királysága érdekében folytatott politikáját védelmezi. Az Ms. I. 186 jelzetű kódex Soloneus és Regiomontanus műveit is tartalmazó csillagászati gyűjteményes kötet, melynek emlékeztetőversében szerepel Hunyadi László, Cillei Ulrik, V. László és Habsburg Albert király neve is. Riccardo Bartolini Bécsben 1515-ben megjelent Odeporicon c. antikvájában a Dózsa György-féle parasztfelkelésről írt.

   A bécsi könyvtárakban lévő magyar nyelvű köteteket lemásoltatta (pl. Beythe András 1595-ben megjelent Fűves kőnyvét), melyek kéziratgyűjteményét gazdagítják. Batthyány József még kalocsai érseksége alatt vásárolta meg Bél Mátyás (1684–1749) evangélikus lelkész, polihisztor kiemelkedő jelentőségű kéziratos hagyatékát 1769 nyarán 1187 forintért. Miller Jakab Ferdinánd (1749–1823) tanár, könyvtáros először Pozsonyban kezdi el a kéziratos anyag feldolgozását. A Bél-hagyatékot a Dunán Kalocsára szállították, ekkor a víz annyira eláztatta, hogy újra kellett másoltatni. 1776-ban esztergomi érsekké kinevezett Batthyány Kalocsáról Pestre vitette az iratokat. Calovino József (1761–1804) könyvtáros kezdte el, majd Pozsonyban Jordánszky Elek (1765–1840) folytatta a kéziratok rendezését és katalogizálását.
Calovino a rendezés során leltárkönyveket és szakrendi katalógusokat készített, melyek segítenek a kutatók eligazításában. 10 kategóriát állított fel, ehhez Jordánszky újabb 6 kategóriát hozott létre. Ezek között szerepel az állami élet és az állami szervezet kiépítése, a jogi, kúriai ügyek, a politika, az irodalom és a történelem, illetve az egyházi vonatkozásúak, egyházi közügyek, püspökségek, szerzetespapság, külső egyházak és vallásügyek.
A 19. század elején a kanonokok és az érsekség visszatérésével együtt Esztergomba kerültek a könyv- és kéziratgyűjtemények is. A kéziratok 20. századi feldolgozását Beke Margit kezdte el, dobozokba rendezte és katalógust készített (Az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár Batthyány-gyűjteményének katalógusa, Budapest, OSZK, 1991).
„Olyan értékes gyűjteményt hozott létre, hogy Pray György az ő révén vélte megvalósíthatónak egy nemzeti könyvtár felállítását.” (Czékli Béla, Batthyány I. József. In: Esztergomi érsekek 1001–2003, szerk. Beke Margit, Budapest, 353.) Batthyány József gyűjteményét nyilvános könyvtárrá szerette volna tenni.


A gyűjtemény 18. század végén készített indexeinek digitalizált változatai

Bél Mátyás

(Ocsova, 1684. március 24. – Pozsony, 1749. augusztus 29.)

   Apja idősebb Bél Mátyás szlovák származású evangélikus vallású mészáros volt, anyja Cseszneky Erzsébet magyar származású. Több magyar iskolában megfordult, tanulmányait 1704-től Halléban folytatta. Teológiát, orvostudományt és állattudományt tanult. August Hermann Francke, aki a hallei iskolarendszert megalkotta, felfigyelt a tehetséges magyarországi diákra és tanárrá nevezte ki az ottani latin iskolában. 1708-ban a besztercebányaiak hívására hazatért. 1714-ben Pozsonyban az evangélikus iskola vezetője.
   De vetere litteratura Hunno-Scythica exertitatio (Lipcse, 1718) c. munkájában a magyar rovásírást tanulmányozta. 1718-ban nyílt levélben tárta a nyilvánosság elé egy Magyarországról szóló, annak történetét, korabeli politikai-földrajzi leírását tartalmazó hatalmas mű tervét. Hungariae antiquae et novae Prodromus (Nürnberg, 1723) c. művében a tudós világ Szepes vármegye leírásán keresztül is tanulmányozhatta elképzelését. Az 1720-as évek elején királyi jóváhagyást és támogatást kapott munkájához. Az első kötet, Notitia Hungariae novae historico geographica… 1735-ben jelent meg Bécsben, utolsó, ötödik kötete 1749-ben.
   Addig egyedülálló szervezőmunkát fejtett ki Magyarország népeinek, természeti viszonyainak, településeinek, történetének megismerésére, rengeteg utánajárással, kérdőívek készítésével, helyi adatközlők, munkatársak segítségével. A nemzetiségek, népszokások feljegyzése, egyes népek tárgyi kultúrája, a településtörténet lokális forrásai (oklevelek, feliratok, helyi krónikák, stb.), a természeti táj vizsgálata mind egy-egy vármegyeleírás részét képezik. Bél Mátyás alkalmazza a diplomatikát, archontológiát, kritikai egyháztörténetet, epigráfiát, genealógiát, heraldikát, filológiát.
   Minden vármegyéről készült leírás. A nyomtatásban megjelent 11 vármegye kivételével kéziratban maradtak ránk. Bél Mátyás halála után kéziratban maradt hagyatékát özvegye eladásra kínálta. Jelenleg a Batthyány-gyűjteményben, illetve Budapesten és Pozsonyban őrzik. A Bél-hagyatékról Szelestei Nagy László készített katalógust 1984-ben (Bél Mátyás kéziratos hagyatékának katalógusa, Budapest, MTAK).

Batthyány József tulajdonosi bejegyzését és ex libriseit itt tekintheti meg